Arthrosis deformans

Az osteoarthrosist (osteoarthritist), amit az izületek degeneratív betegségének neveznek, olyanként ismerik, mint az izületi fájdalmak leggyakoribb okozóját, Az 50 évesnél idősebb férfiaknál ez a betegség, az általa feltételezett munkaképesség elvesztésének a gyakoriságában, csak a szív isémiás megbetegedésének adja át az előnyt.

Az osteoarthritis heterogén volta csak súlyosbítja annak osztályozását. Hagyományosan a betegséget elsődleges (idiopatikus) formájúra oszjták fel, amelynek oka ismeretlen, és másodlagos formájúra, amelyik a metabolikus, anatómiai, traumatikus, illetve gyulladásos károsodás következményeként keletkezik. Az osteoarthritist a károsodott izületek száma szerint is be lehet osztályozni, - a megbetegedés monoartikulációs, oligoartikulációs vagy poliartikulációs (generalizált) formáját különítik el.

Az osteoarthritis patofiziológiás elméletei az izület normális strukturájának a károsodását, a kapszula változásait és a porc sérüléseit írják le, mint a normális izületi szövetek remodellálása károsodásának az eredményét. Az osteoarthritis a mechanikus és a biológiai tényezők együtthatásának az eredményeként keletkezik. Ez a folyamat a porcban, illetve a subchondralis csontban lévő változásként kezdődik, avagy magukban ezekben a szövetekben belüli megbetegedés (például, a kollagén 11-ik típusának – ochronozisnak a gén defektusai) eredményeként, avagy a külső anomális mechanikus stresszektől (például, az izület instabilitása, fokozott megterhelése, traumák esetén). Az előrehaladás mértékének megfelelően az említett változások az osteoarthritis esetében kifejezettebbekké válnak. Vannak olyan tanúbizonyságok, hogy a szakmai rizikó a csípőizületi osteoarthritis esetén a munkával kapcsolatos fokozott fizikai megterheléskor keletkezik.

Nemrégen különleges figyelmet kezdtek el szentelni az osteoarthritist elősegítő biokémiai eltolódásoknak. Valószínüleg, ez a megbetegedés akkor kezd el kifejlődni, mikor a porc degradációját előidéző fermensek (például, a proteázok, a citokinek, az aggrekanázok, a P-állag, a nitrogénoxid hatásukkal felülmúlják a porc épségének megőrzéséért felelős fehérjék funkcióját (olyanokét, mint a metalloproteináz, kininogének – szövetinhibitorok, a növekedési tényezőt transzformáló plazminogén 1-inhibitora, az inzulinhasonló növekedési tényező-1, gamma interferon). A matricás metalloproteinázokat, többek között a kollagénázokat, a stromelizineket, zselatinázokat, membrános proteázákat és a metalloelasztázákat, - a porcban fedezték fel az osteoarthritis eseteiben, és ezeknek a koncentrációja, rendszerint a károsodás szövettani fokozatával van korrelációban. A különböző citokinek, többek között az interleukin-1 és a daganatok necrosisának a tényezői szintén előidézhetik az izületek károsodását és a porc elvesztését, a metalloproteinázos fermensek degenerációjának aktívizálódásán keresztül és egyéb mechanizmusokon keresztül.

Az osteoarthritis általában a következő izületeket támadja meg: a distalis articulatio interphalangea, a proximalis articulatio interphalangea, az első articulatio carpometacarpea, az első metatarsus phalangea, a csípő- és térdizületeket, valamint a hátgerinc nyaki és az alsó lumbalis részlegének az izületeit.

Ezt a megbetegedést az izületek fájdalma, bénítottsága és korlátozott mozgása jellemzi. A kardinális szimptóma, - a fájdalom, elsődlegesen az izületekben keletkezik a mozgás után és elcsendesedik a nyugalmi állapotban. A betegek gyakrabban úgy mondják, hogy „hasogató” fájdalom és nincs tisztán lokalizálva. Az osteoarthritis előrehaladásának a mértékében a fájdalom a minimális aktívitáskor kezd el megjelenni, és, a messze előrehaladott esetekben, még éjjel is fel tudja ébreszteni a pácienseket. Ugyancsak elég gyakran feljegyzik a bénítottságot is, különösen a reggeli időkben és a kevés aktívitás időszakai után. Azonban, az izületek gyulladásos megbetegedéseitől eltérően, az izületek bénítottsága az osteoarthritisnál rövid idejű, általában nem szokott 15 percnél tovább tartani. A végső eredményben, az izületi mozgékonyságnak a korlátozottsága fejlődik ki, az izületi felületek nem egybeesése, a kapszulák kontrakturája, az izomgörcsösség és az osteofiták, valamint az izületi izmok által létrehozott mechanikus blokkolás végett.

A kivizsgálás során lokális fájdalmasságot és a passzív mozgásnál létrejövő fájdalmat lehet megállapítani, különösen az izület maximális behajlításánál/kihajlításánál. Az izületi ropogást meg lehet hallani, illetve tapogatásra meg lehet állapítani. Ez az izületi felület egyenetlenségét és a porcos anyagok elvesztését tükrözi. Gyakran az izület környéke megnövekszik méreteiben, amit a lágyszövetek változásai, a folyadékfelgyülemedés, vagy az osteofitok idéznek elő. A betegségnek a fejlődése a durva deformálódáshoz, subluxatiohoz és a mozgások kis terjedelméhez vezet.

Annak ellenére, hogy az osteoarthrosis (osteoarthritis) nem vezet a halálos kimenetelelhez, ez az izületek legelterjedtebb megbetegedése, amelyik az idősebb korú embereknél a rokkantság alapvető okát képezi. Az osteoarthritis kezdetének domináló életkora a 40-60 éves közötti kor.

Az osteoarthritis profilaktikájának az alapja – az izületre történő megterhelés csökkentése. Ezt elősegíti a normális testsúly fenntartása. Fontos jelentőséggel bír az optimális izomterhelés is. A klinikai kutatások bebizonyították, hogy a musculus quadriceps femoris tréningje csökkenti a térdizületek osteoarthritise kifejlődésének a rizikóját. Ez azzal kapcsolatos, hogy a musculus quadriceps femoris gyengesége esetén csökken az izületekre nehezedő megterhelés elosztását és fenntartani annak stabilitását. Meg kell jegyezni, hogy a térdizületek fiatal korban történő sérülése megnöveli az osteoarthritis keletkezésének a rizikóját az idősebb korban. Fontos jelentősége van a traumák megelőzésének, beleértve a sportsérüléseket is (többek között, a sportolók megterhelési beosztással ellátott tréningezési rendjének a kidolgozása, speciális készülékek használata, amelyek a megterhelésnél védik az izületeket).

Az osteoarthrosisra a következő ismertetőjelek jellemzőek:

• a fájdalom fokozatos kezdete,
• a fájdalom erősödése megterhelés esetén és állóhelyzetben,
• ropogás (krepitáció) az izületben aktív mozgás közben,
• az izület mozgási terjedelmének a korlátozottsága,
• az izületet körülvevő izmok atrófiája.

Az osteoarthritis gyógykezelésére fájdalomcsillapító és az izületek lokális gyulladásának csökkentésére szóló szereket (analgetikokat és nem szteroid gyulladásgátló szereket) rendelnek, amelyek javítjék a porcos szövetek állapotát, - hosszasan szedik (6-12) hónapig az orvos előírása szerint. Súlyosabb esetekben az izületek endoprotezisát, - az izületek mechanikus protézisra történő cseréjét szokták alkalmazni. Az endoprotézisek az izület károsodásának magas fokánál javalott, a kifejezett fájdalmi szindrómák esetén, amit gyógyszerek szedésével nem lehet kupirozni.

Az osteoarthrosis őssejtek átültetésével történő gyógykezelésének hatékonyságát a patológiás folyamat stádiumától függően lehet megállapítani. Az őssejtek nem képesek elhárítani az izületek deformációját, ami a betegség késői stádiumaiban fejlődik ki. Sőt, mi több, az izületben lévő fibrogenezis dominációja esetén az őssejtek átültetése még meg is erősítheti ezt a folyamatot, egészen az izület merevségeig. A megbetegedés korai stádiumaiban a regeneratív medicínában az osteoarthrosis gyógyítására a beteg saját maga csontvelőjének a mezenchimalis őssejtjeit használják fel. Ezeknek az ondrocitákba és osteoblasztokba történő preformációja után a sejteket beadják az izület belsejébe.

A Sejtterápiás Intézetben a hemopoetikus és mezenchimalis őssejtek rendszeri átültetésének a módszerét alkalmazzák, az azt követő 10-napos kriokonzervált placenta extractum injekciós kúrának az elrendelésével. Az ilyen hozzáállás lehetővé teszi, hogy a porc elpusztulásának a korai stádiumában a remodellezési egyensúlyt a chondro- és osteogenezis irányába helyezzék át, ami blokkolja a megbetegedés további előrehaladását.

Klinikai példa. Jelenleg az Ukrán EÜ Minisztérium Szerv-, Szövet- és Sejtátültetési Koordinációs Központja által, a Sejtterápiás Intézet bázisán folytatott kutatások keretében 7 beteget gyógykezelnek osteoarthrosis megbetegedéssel. Az összes betegnél a megbetegedés kezdeti stádiuma áll fenn, amit klinikailag és röntgenfényképezéssel diagnosztáltak az Amerikai Reumatológiai Asszociáció kritériumai szerint. A hemopoetikus és mezenchimalis őssejtek átültetése és a kriokonzervált placenta extractum 10-napos injekciós kúrája utáni 6 hónap alatt az összes beteg jelentős javulást jegyzett meg, amit röntgenfényképes kivizsgálással is megerősítettek.