Agyvérzés

Az agyvérzés – az agyi vérkeringés heveny károsodása, ami az agy térségének infarktusához (elhalálásához) vezet. Az agyvérzés a szívizominfartus után gyakoriságában a második „gyilkos”. Az agyvérzéstől elhalálozott híres emberek: Johann Sebastian Bach, Vlagyimir Iljics Lenin, Andrej Mironov, Franclin Delano Roosvelt, Ioszif Visszarionovics Sztálin, Federico Fellini.

Jelenleg az agyvérzés a neurológia alapvető szociál-medicínai probémájává válik. A világon minden évben körülbelül 6 millió ember vészeli át az agyvérzést. A korai, 30-napos halálozási arány az agyvérzés után 35 %-t tesz ki, egy év folyamán a betegek körülbelül 50 % elhalálozik. Az agyvérzés a lakosság invalidizációjáért felelős egyik alapvető okát képezi: a túlélt betegek több mint 80 % rokkanttá válik. Az agyvérzések összes fajtája között az agy isémiás károsodása dominál. Az isémiás agyvérzések az esetek 70-85 %-t teszik ki, a közvetlen agyvérzés – az esetek 20-25 %-t, a nem traumatikus subarachondiali bevérzések – az esetek 5 %-t.

Az isémiás agyvérzés, illetve az agyi infarktus leggyakrabban a 60 évnél idősebb betegeknél keletkezik, akiknek az anamnézisében szívizominfarktus, a szív reumatikus rendellenessége, a szív ritmuszavara és vezetőképességének károsodása, cukorbetegség található. Az isémiás agyvérzés kifejlődésében nagy szerepet játszik a vér reológiás tulajdonságának a károsodása, a magisztrális artériák patológiája. A betegség kifejlődésének jellegzetessége a megbetegedés éjjeli időszakban, eszméletvesztés nélkül történő kifejlődése. Az isémiás agyvérzés leggyakrabban a koponyaagy sejtjeit tápláló artériák összeszűkülésekor, illetve eldugulásakor fejlődik ki. Az agysejtek, nem kapva meg a számukra szükséges oxigént és tápláló anyagokat, elpusztulnak.

A hemorrágiás agytámadás, illetve agyvérzés leggyakrabban a 45-60 éves életkoz közötti időszakban keletkezik. Az ilyen betegek anamézisében a hipertóniás betegség, cerebrális atherosclerosis, illetve ezeknek a betegségeknek a társulása, artériás szimptomatikus hypertensia, a vér megetegedése, stb. szerepel. Általában az agyvérzés váratlanul, nappali időben, az emocionális, illetve fizikai túlterhelés hátterében fejlődik ki. A koponyaagy bevérzésének okát leggyakrabban a magas vérnyomásos betegség (az esetek 80-85 %-t) képezi. Ritkábban ad okot az agyvérzésre az atherosclerosis, a vér megbetegedése, az agyi erek gyulladásos elváltozásai, intoxikáció, avitaminózis és egyéb okok.

A subarachnoidalis agyvérzés a leggyakrabban a 30-60 éves életkor közötti időszakban következik be. A subarachnoidalis agyvérzés kifejlődési rizikójának tényezői között a dohányzás, a krónikus alkoholizmus és az alkohol egyszeri nagy mennyiségben történő elfogyasztása, az artériás hypertensia, a test túlsulya található. Spontán történhetik meg, általában az artériás verőértágulat beszakadása következtében (a különböző adatok szerint, az esetek 50-től 85-ig terjedő %-ban), illetve a koponya és agysérülés következtében.

A számítógépes tomográfia (SzT) és a mágneses-rezonanciás tomográfia (MRT) – a legfontosabb diagnosztikai kivizsgálás az agyvérzés eseteiben. Az SzT a legtöbb esetben lehetővé teszi pontosan elkülöníteni a „friss” agyvérzést az agytámadások egyéb tipusaitól, az MRT –t az isemiás körzetek felderitésére, az isémiás károsodás kiterjedtségének értékelésére és a penumbriánál lehet előnyben részesíteni (ez különösen fontos a megbetegedés első 12-24 órájában, amikor is az SzT módszerrel az isémiás agytámadást esetleg nem lehet megállapítani).

A betegek ritkán halnak bele közvetlenül az agyvérzésbe, az agyvérzéshez tüdőgyulladás és felfekvések csatlakoznak, ami állandó ápolást igényel, a beteg forgatását egyik oldalról a másik oldalra, a nedves fehérnemű cseréjét, az etetését, a belek megtisztítását, a mellkas vibromasszázsát.

Az agyvérzés gyógykezelése az erek terápiájára szóló kúra elvégzését, az agyi anyagcserét javító preparátumok alkalmazását, az oxigénes terápiát és a helyreállító gyógykezelést (rehabilitáció – gyógytorna, fizikoterápiás gyógykezelés, masszázst) foglalja magába.

A neurális őssejtek átültetése az agyvérzés esetében a beteg saját idegi őssejtjeinek stimulálására irányul, amelyek, mint ahogy ez nemrégiben kiderült, minden embernél megvannak, annak ellenére, hogy korábban úgy vélték, az idegsejtek nem állítódnak helyre. A beültetett neurális őssejtekkel bevitt növekedési tényezők stimulálják az őssejteket a beteg agyában, szaporodásra és az agy károsodott térségében lévő neuronok helyettesítésére „kényszerítik” őket. Azon kívül, a beültetett neurális őssejtek képesek önmaguk is beépülni és differnciálódni az érett idegsejtekbe, helyettesítve ezzel a beteg elpusztult neuronjait. Sajnos, az őssejtek átültetése csak az isémiás agyvérzés eseteiben lehetséges és ad jó eredményeket az agyvérzés korai időszakában (1-3 nap). Ez problémát okoz, mivel ebben az időszakban a beteget nem szabad szállítani és a segítségnyújtásra a szakemberek kiutazó brigádjára van szükség. Minél nagyobb az agyvérzéstől számított időszak a neurális őssejtek átültetéséig, annál kevésbé kifejezőbb a klinikai hatása. A beültettendő neurális őssejtek kilökődésének a megelőzésére egyidejüleg elvégzik a mezenchimalis és hemopoetikus őssejtek átültetését is.

Klinikai példa. A 67 éves K. beteg hölgy a Sejtterápiás Intézetbe történő felvételéig isémiás agyvérzést szenvedett a magas vérnyomásos betegség hátterében. Kórházba kerülésekor alapvető panaszai a motorikus zavarokkall voltak kapcsolatosak a baloldali hemiparesis miatt. Önállóan mankóra támaszkodva tudott csak mozogni, járni nehezen tudott. Artériás vérnyomása az agyvérzés után stabilizálódott. A következő gyógykezelést folytatták nála: elvégezték a neurális, hemopoetikus és mezenchimalis őssejtek átültetését, a placenta injekciók hétnapos kúráját. 4 hónap múlva a motorikus funkciók jelentősen javultak. Azonkívül, a beteg megjegyezte a kifejezett fiatalító effektus jelenlétét is. A gyógykezelés előtt a páciens a menopausa időszakában volt (12 éve). Három hónappal az őssejtek átültetése után a nőnél elkezdődött a menstruáció, az UHV során a nőorvosnál funkcionálisan aktív follikulákat tártak fel, a hormonális vizsgálat kimutatta a betegnél a nemi hormonok olyan szintjét, ami a fertilis korú fiatal nők hormonszintjének felel meg.