A biotechnológiák bevezetése a klinikai gyakorlatba a sejtek és szövetek kriokonzerválási módszerével

A biotechnológiák bevezetését a klinikai gyakorlatba a sejtek és szövetek kriokonzerválási módszerével a tudományos kutatások hosszú és nagy munkát igénylő folyamata előzte meg, ami 1971-ben kezdődött és mind a mai napig tart és amelyiket Lobinceva Galina Sztyepánovna, a Sejtterápiás Intézet munkatársa, a biológiai tudományok kandidátusa, a „Kriobiológia” szakterület tudományos főmunkatársa végzett el.

Ezeknek a kutatásoknak az eredményeképpen lett létrehozva az orvostudománynak az a tudományos irányzata, ami a „sejt- és szövetterápia” elnevezést kapta.

A kutatások első szakaszában a biológiai objektumok kriosérülésének és kriovédelmének mechanizmusáról, azok irányítási lehetőségéről és a sejtek, valamint szövetek teljes morfológiai és funkcionális értékét megőrző, a tudományosan megalapozott kriokonzerválási módok létrehozásáról szóló fundamentális kutatások elvégzését tűzték ki feladatul.

A kísérletek elvégzésének leginkább megfelelő objektumait a vérsejtek és a csontvelő sejtjei alkották. Az elvégzett munkálatok eredményeit tudományos beszámolók, publikációk és a feltalálásra szóló kérelmek formájában készítették el. Ezekre egy egész sor Szerzői Bizonyítványt kaptak, amelyek az adott kutatások prioritását és újdonságát tanúsítják.

Különösen érdekesek voltak az emberi embrionális hemopoetikus sejtek kriokonzerválásával kapcsolatos kutatások, amelyeket G. Sz. Lobinceva 1980-ban kezdett el. A matematikai modellezés módszerének az alkalmazása a kísérletek lefolytatása során nemcsak az USZSZK TA Kriobiológiai és Kriomedicina Ploblémáival foglalkozó Intézet Kísérleti Gyártóegységénél megrendelt és elkészített készülékekkel szemben támasztott különleges követelményeket, hanem a sejtek kriokonzerválás utáni biológiai teljesértékűségéről szóló tesztekhez is. A vérképző elődsejtek életképességét értékelő legpontosabb és legmegbízhatóbb módszerének a félkemény agar közegben történő tenyésztési módszert lehet nevezni. G. Sz. Lobinceva a Moszkvai Onkológiai Intézetben, S. I. Sereskova, a b. t. k. és L. A. Harlamova, a b. t. k. vezetése alatt sajátította el ezt a módszert, akik korábban az I.L. Csertkova, b. t. k. által vezetett, a vérképző sejtek tenyészésével foglalkozó vezető laboratóriumban dolgoztak.

Ez a hozzállási módszer lehetővé tette, hogy kiderítsék a kriokonzerválási tényezők kölcsönhatásának a törvényszerüségét és megformálják a hipotézist a kriomegsérülés alapvető mechanizmusának az elhárításáról a hőmérséklet csökkenési sebességével történő manipulálás útján a hőmérsékleti skála különböző szakaszain, a krioprotektorok koncentrációjával és hőmérsékletes állomásaival, amelyek lehetővé teszik megváltoztatni a lefagyasztandó objektum kristályképződési jellegét. Ennek erdményeképpen ki lett dolgozva és Szabadalommal meg lett védve az embrionális máj hemopoetikus őssejteknek a dimetilszulfidoxid krioprotektor 5 % koncentrációjával történő, kriokonzerválásával foglalkozó program. Ez kizárta a DMSZO lemosásának az eljárását a sejtek recipienshez történő beültetése előttt, ami jelentősen bonyolította az egész folyamatot és a sejtek elvesztéséhez vezettek.

1980-ban létrehozták az SzSzKSz TA és az SzSzKSz OTA „A fundamentális tudományok az orvostudománynak” nevű programját, a 0.69.14. számú, „Kidolgozni és bevezetni a népgazdaság különböző ágazatába a biológiai objektumokra történő hideghatás módszereit, műszaki eszközeit és új technológiai folyamatait” nevű Összövetségi programját.

A Tudományokkal és Technikával foglalkozó Állami Bizottság feladatának keretein belül, G. Sz. Lobinceva (aki ennek felelős végrehajtója volt) vezetésével el lett végezve a „Az emberi embrionális máj hemopoetikus sejtjeinek a kriokonzerválásáról (-196˚C mellett) szóló módszer kidolgozása” című tudományos tematika, ami a „Kriokonzervált emberi embrionális máj hemopetikus sejtjei” készítmény ötéves klinikai kipróbálásával, a „Kriokonzervált emberi embrionális máj hemopetikus sejtjeinek klinikai alkalmazása” (Kijev, 1991., 1996-ban újra jóváhagyva) című módszertani javaslatok és a „Az emberi embrionális máj hemopetikus sejtjeinek megkapásáról és kriokonzerválásáról szóló Technológiai Szabályzat” (Kijev, 1995) elfogadásával ért véget.

1990-ben az Ukrán TA Kriobiológiai Problémák Intézetében G. Sz. Lobinceva, a Tudományos Tanács egyhangú szavazásával megvédte a „Emberi embrionális máj hemopetikus sejtjeinek a kriokonzerválása” című doktori disszertációját, amelyikben meg voltak fogalmazva az emberi és állati (nyulak, borjak, sertések) hemopoetikus embrionális sejteken elvégzett kutatások elméleti, kísérleti és klinikai eredményei.

Abban az időben Ukrajna még nem rendelkezett saját Felsőfokú Minősítő Bizottsággal, ezért a disszertációt az SzSzKSz FMB-ba terjesztették fel, ahol az állatorvostani bizottság vizsgálta meg, amelyikben nem volt egyetlen egy szakember sem, sem a hematológiából, sem a kriobiológiából. A bizottságnak a tagjai nem értették az adott munkának teljesmértékü fontosságát, amelyik megnyitotta az utat egy egész tudományos irányzat előtt a „sejtterápiás” medicinában és kimondták ítéletüket: a téma szükkörű, nincs perspetívája és javasolták, hogy a disszertációt vegye vissza újra átdolgozásra. Azonban 1992-ben G. Sz. Lobincevát „A sejtszuszpenziók kriokonzerválására szóló tudományos megalapozások és módszerek megteremtése és azok alkalmazása az orvostudományban” című munkálatok ciklusáért megkapta az Ukrán Állami Díjat a tudomány és technika területén. A G. Sz. Lobinceva-féle technológiával előállított készítmények nemcsak a mi országunkban, hanem külföldön is ismertek. Három éven keresztül (1995 – 1997-ben) működött az Ukrán TA Kriobiológiai és Kriomedicinalis Intézet és egy amerikai cég közötti megállapodás-szerződés az embrionális vérképző és idegsejtek kísérleti mintáinak a szállításáról.

Az alatt az idő alatt, ami a klinikai alkalmazás engedélyezéséről szóló okmányok megkapása óta eltelt, a vérképző sejtkészítményeket Ukrajna és Oroszország számos klinikáján bevezették, összegyújtötték és összefoglalták a sejtek onkológiai, hematológiai, urológiai, sebészeti, gerantológiai és egyéb gyakorlatokban történő alkalmazásának az eredményeit.

2004-ben Lobinceva G. Sz. és társszerzői kiadtak egy monográfiát „Az ember embrionális hemopoetikus őssejtjei (elmélet és klinikai gyakorlat)” címmel, amelyikben megvan fogalmazva a szerzők tapasztalatainak összefoglalása a kriokonzervált embrionális vérképző őssejtek alkalmazásáról a klinikai gyakorlatban és elemezve van a sejtek pozitív hatásának lehetséges mechanizmusai a szervezet különböző patológiás állapotában.

G. Sz. Lobinceva egész hatalmas tudományos tapasztalata, amit a kriobiológiai kutatásai során halmozott fel, jelenleg a Sejtterápiás Intézet bázisán létrehozott, a köldökvér őssejtek Első Ukrán Kriobankja minőségi munkájának a biztosítására irányul.

A mononukleárok kidolgozott kriokonzerválási technológiája lehetővé teszi a sejtek egész populációjának a megőrzését, gyakorlatilag veszteség nélkül, biztosítva ezzel a begyűjtött és folyékony nitrogénben tárolt őssejtek sikeres klinikai felhasználásának a garanciáját.